Elveszett Caterpie

Eltökélt voltam és szikla szilárd a célom érdekében. Bármire képes lettem volna, hogy elérjem a célomat és legendás pokemonná válhassak. Jól van nem mindent de ami rajtam múlt volna azt gond nélkül megtettem volna. Azonban volt egy aprócska de nem elhanyagolható probléma. Nem volt semmi érdekes különleges vagy megoldandó probléma a közelben. Se egy rablótámadás se egy tűzvész semmi de még egy vad pokemon támadás se semmi. Térdi lejártam a lábamat, hogy találjak valakit aki kicsit is megérdemli, hogy elverjem. Akkor legalább kissé megnyugodott volna a lelkem de nem. Nem tudtam mi jó fenét csinálnak az úton álok. Lehet fölvették a rendőrök szokásait gondoltam. Tudni lik amikor kellene soha sincs egyetlen rendőr se. Azonban amikor nincs rájuk szükség százával vannak. Sopánkodással nem értem el semmit ezért elment egy erdőbe hátha ott találok valami jó kis mókát magamnak. Ahogy haladtam befelé az erdőben egy beszélgetés ütötte meg a fülemet. Egy Charmander és egy Balbasaur beszélgettek. Annyira elvoltak foglalva magukkal, hogy észre sem vették ahogyan kihallgattam őket.
-Keressük tovább azt a Caterpie máskülönben nem kapjuk meg a jutalmat-
-Én azt halottam valami soklábú lény rabolta el aki pokemonokat eszik-
-Ne beszélj szamárságokat ez csak pletyka ilyenek nem léteznek- mondta a Carmander már nem is annyira magabiztosan-na induljunk el végre. De a biztonság kedvéért maradjunk az erdő szélén.- ezzel elindultak kifelé a nyulak. Én nagyon reméltem igaz a hír mert már nagyon viszketett a tenyerem. Ráadásul mi is lett volna jobb legendám kezdetének mint egy hatalmas szörny legyőzése.
-Kalandra fel- kiáltottam diadalmasan ezzel elindultam befelé az erdőbe.

Egyre beljebb haladtál az erdőben, ami egyre csak sötétedett. Különös hangok ütik meg a füled, de nem tudod mire vélni őket, így tovább haladsz. Egyszerre észreveszed a hang forrását: egy veled szemben lévő bokorban két vörös szempár mered rád. Két választásod van: vagy messziről elkerülöd a bokrot és a benne tanyázó titokzatos lényt, vagy pedig közelebb mész hozzá, és megnézed, mi lehet.

/Ne haragudj Spirit, de nagyon sokat vártunk rád. Tudom, hogy oka volt, de így láttam jónak. Hirotaru után te is elvégezheted a küldetést, ha szeretnéd/

Elindultam befelé az erdőbe remélve, hogy egy hatalmas és dicső csatában vehetek részt. Igaz azt sem szerettem volna ha annak a csöppségnek valami baja essen. Azonban hiába akartam sietni nem tehettem meg. Ha az a lény valóban olyan félelmetes nem hagyhatom, hogy még idő előtt észrevegyen. Miközben haladtam befelé és a gondolataim ilyen apróságokon járt az erdő egyre sötétebb lett. A fák minél beljebb hatoltam annál jobban elfogták a napfényt. A sötétség magában nem volt rémisztő. A szüleimmel egy erdő mellet laktam és néha este is kiszöktem bóklászni. Akkor megtanultam a sötétségtől nem kell félni csak attól ami benne található. Egy idő után valami furcsa zaj csapta meg a fülemet. Valami idegen valami furcsa. Egyszerre volt hátborzongató és figyelemfelkeltő. A hátamon felállt a szőr de én ennek ellenére mentem tovább. Pár perc múlva megtaláltam eme furcsa zaj forrását. Egy hozzám közeli bokorból jött a hang egy vörös szempártól. Egy pillanatig az járt a fejembe, hogy menjek vissza fussak el de ezt szerencsére azonnal kiráztam a fejemből és közelebb mentem a bokorhoz. Nem tudhattam ellenséges-e az idegen ezért megpróbáltam kideríteni ki és mi az a valami. Ennek a legjobb módja nem más minthogy a levegőbe ugrom és rávetődök a bokorra.

Ahogyan megpróbáltál ráugrani a bokorra, és vele együtt a benne lakozó lényre, az hirtelen kiugrott. Ekkor meglátod igazi valóját: egy Sableye az. Ám ahelyett, hogy megtámadna, int, hogy menj utána. Hogyan döntesz? Nem tudhatod, hogy ellenség, és csapdába csal, vagy barát, és tudja, merre van Caterpie. Rajtad múlik, hogy vele tartasz-e vagy mégsem.

Hatalmas szökkentem majd szinte úsztam a levegőben úton a bokor felé. Mikor azonban becsapódtam volna az a valami kiugrott rejtekéből. Ezért én kezeimet maga elé helyeztem iksz alakzatba nehogy távolról rám támadjon az idegen védtelen testemre. Így estem bele a bokorba de nem támadott rám. Pár pilanat múlva megláttam az idegent aki egy Sableye nevű pokemon volt. Egy Sableyes lehet de nem voltam benne biztos csak történeteket halottam róla azonban én addig a percig egyetlen egyet sem láttam. Termetre akkora lehetett mint én a bőre akár egy szellem pokemoné lila színű volt. A feje ovális alakú és nagyon hegyes fülekkel rendelkezett. A szeme helyén két gyémánt foglalt helyet és a hasánál is egy ékövet láttam. Miután jobban szemügyre vettem már semmi kétségem nem maradt a lény egy Sableyes. azonban az idegen ahelyett, hogy visszatámadt volna intett, hogy kövessem. A szándéka felől semmit nem tudhattam. Lehet céljai békések volta de az is, hogy nem. Abban a pillanatban semmit sem tudtam csak azt, hogy egy szegény gyermek segítségre szorul. Ezért úgy döntöttem vele tartok de az figyelni fogok. A mondás is úgy tartja az a csapda már nem árthat amire számítanak.

Sietve haladtok egyre beljebb az erdőben, mígnem egy tisztáshoz értek az ideiglenes "társaddal". Hirtelen azonban egy csapat Ekans támad rátok a semmiből. Sableye nem tétlenkedik, az Árnyák Karmot bevetve támadja a barátságtalan pokémonokat. Segítsz neki, vagy távolról nézed a csatát?

Ideiglenes partnerem meglehetősen gyors iramot diktálva elindult befelé az erdőbe. Nem szolt hozzám egy szót sem de nem is nagyon akartam cseverészni. Csak mentünk befelé mikor hirtelen újabb váratlan vendégekbe botlottam. Egy csapat Ekans álltam el az utunkat és ők nem tűntek olyan barátságosnak mint az a Sableyes. Nem szóltak hozzánk csak mérgesen sziszegtek. A partnerem azon nyomban támadásba lendült. Ebből sok mindent tudtam meg. egy ők nem vele vannak. Kettő elég ügyes harcos lehetett mivel elsőre az árnyékkarom technikát használta. Előtte a ringben láttam már egyszer kétszer de csak szellem pokemonoknál. A technika lényege, hogy egy árnyék karom jelenik meg a használó kezén. A nevéből bizonyára ki lehet találni karmolásra való. Egy pillanatig gyönyörködtem még a látványba majd mielőtt elérte volna első ellenfelét én magam is akcióba léptem. Nem hagyhattam, hogy övé legyen minden dicsőség és móka. Elsőként egy egy Gyors Támadás álltál felgyorsítom magamat és mikor becsapódnék az ellenséges tömegbe egy Tégla töréssel teszem még látványosabbá a belépőmet. Olyan erővel és potomsággal próbálom eltalálni ellenfeleimet, hogy ne keljen egy Ekanst még egyszer megütni.

Egy kis idő múlva már az összes Ekans a földön feküdt. Viszont hirtelen a bokrok közül egy nagyobb és erősebb Ekans jelenik meg, farkában pedig ott tartja a kis elveszett Caterpie-t!
-Cak nem esszt a kissz Caterpi-t jöttetek megmenteni?-kérdezi sziszegő hangján, de persze csak költői kérdésnek szánta. Rögtön a Gasztro Savat használja, ami benedvesíti a talajt, így csak tudtok közeledni felé. Sableye rád néz, hogy mit szeretnél tenni. Ki kell találnod valamit, hogy megmentsétek az ártatlan kis pokémont.

A kezeim fehéren felragyogtak mikor aktiváltam a Tégla törő technikámat. Nem is volt szükségem több csapásra egynél. Ezek az ellenfelek hiába voltak többen mégis pillanatok alatt végeztünk velünk. Hatalmas csalódást jelentettek számomra reméltem jók lesznek bemelegítőnek de ettől a teljesítménytől még fel sem ébrednék. Nemsokára megjelenik egy újabb Ekans a farka végére csavarodva az eltűnt csöppséggel. Ideiglenes társam felém nézett. Ékkőből álló szemei miatt nem tudtam kiolvasni mire gondolhatott de sejtettem. Magam sem tudtam mitévő legyek. Először azt a kölyköt kellene biztonságba juttatnunk. A talaj tele volt méreggel hála annak az óriásra nőtt kukacnak. Az egyetlen esélyünk az ha eltereljük a figyelmét ezért odakacsintok a társamnak majd kiabálás közben rálépek a méregre.
-Azt hiszed ez a gyenge trükk megállíthat engem!?
Erre hátra dőlök miközben rosszullétet színlelek. Remélem amíg rám figyel Sableyes el tudja csenni a csöppséget.

Úgy tűnik Sableye is vette a lapot. Míg az Ekans rád figyel, ő a Lopás technikát bevetve ellopja Ekans karmai közül a halálra rémült Caterpie-t. Mire Ekans bevetné a Harapást, Sableye már vissza is szökkelt hozzád, átnyújtva neked a kis Caterpie-t, majd nekitámad a kígyónak. Mit teszel? Elfutsz, vagy talán segítesz ideiglenes társadnak. De számolj Caterpie-vel is: ha otthagyod, és elmész segíteni, akkor veszélynek teszed ki.

A Sableyes egy értelmes figurának mutatkozott mert egyből értette mire készülök. A színlelt rosszullétem magára vonta az óriás kukac figyelmét. Bizonyára arra gondolt, hogy egy meggondolatlan kis szájhős vagyok. Ez nagy hiba volt mert a társam azonnal egy speciális technikával elcsente tőle a túszt. Ekans mire támadásba lendült volna a kis Caterpie már ott volt mellettem. Gyémántszemű odanyújtotta nekem és egyből ment vissza hadakozni a kukaccal. Ez rendkívül bosszantott mert nem azért csináltam az egész cirkuszt, hogy kihagyjon a mókából. Éppen indultam voltam kivenni a részemet a verésből mikor hirtelen megálltam és a csöppségre pislantottam. nem hagyhattam ott szegénykét védtelenül. Nem tudtam mitévő legyek. Igaz, hogy a méreg kicsit legyengített de attól még simán levertem volna a gilisztát. Azonban ha odamentem volna verekedni és közben a kicsinek baja esett volna soha nem bocsátottam volna meg magamnak. Ezért fölvettem védencemet a hátamra és várakozó állásba helyezkedtem hátha segítségre szorul szellemes útitársam.

Hiába volt fürge és erős Sableye, sajnos Ekansnek sikerült megragadnia a Harapásával, és az gyémántszemű pokémon akárhogyan is csapkodott, Ekans ne engedte el. Azonban ekkor a hátadon lévő kis Caterpie bevetette a Fonallöveg támadását, amivel meglepte Ekans-et és hozzáragasztotta egy közeli fához. Itt az idő! Most Ekans védtelen, így megtámadhatjátok. Sableye már szalad is, hogy az Árnyékkarommal támadjon a kígyóra.

Sableyes elég ügyes volt és nem nevezhettem lassúnak sem, sajnos az Ekans-hoz ez kevésnek bizonyult. Egy villámcsapás gyorsaságával csapott le a kígyó és elkapta szegényt. Hiába kapálózott vagdalkozott az a bestia nem engedte. Tudtam ha nem vettem be magam nagyon gyorsan akkor csúnya dolgok történhettek. Éppen guggoltam volna le, hogy átugorjam a mérgezett talajt mikor váratlan segítséget kaptunk. A kis Caterpie a hátamról kilőtt magából egy vékony fonalat amivel nem kis meglepetést okozott sunyi ellenfelünknek. Nemcsak, hogy meglepődött hanem egy közeli fához is ragadt amitől kiejtette áldozatát a szájából. Amint Sableyes földet ért újra bevetette az Árnyék karmot és megindult az immár tehetetlen kígyó felé. Azonban nem hagyhattam szó nélkül.
-Áj meg! Mi nem támadhatunk védtelen ellenfélre. Ne akarj olyan lenni mint ők!-
Ezzel levettem a hátamról a csöppséget és átadtam a valószínűleg sérült társamnak. Úgy gondoltam a méreg bennem kevesebb kárt tett mint benne a harapás. Bátran az Ekans elé állok és megvárom amíg kiszabadul, hogy egyenlő felekként küzdhessek meg vele. Ha esetleg a csöppséget akarja elérni mindig az útjába állok. Először a Bekeresés nevű technikámat alkalmazom, hogy megtudhassam mire is képes. Oldalra lépésekkel és ugrásokkal kitérek a támadásai elől. Ha már kiterítette minden lapját megpróbálom egy Gyors Támadás és Téglatörés kombinációval padlóra küldeni.

Sableye elgondolkodik, majd átveszi tőled Caterpie-t. Azonban Ekans közben kiszabadult a fonalak fogságából, és elcsúszott a bokrok közé
-Még találkosszunk!-sziszegi vissza. Újabb bokorrezgés hallatszik. Sableye a kezedbe nyomja Caterpie-t, majd ő is eltűnik.
A bokrok közül ellenség helyett az aggódó Mrs.Butterfree repül elő.
-Ó, te hősies lovag, megtaláltad az elveszett fiacskámat!-veszi át tőled könnyeivel küszködve a kisfiát.-Nagyon szépen köszönöm neked. Jutalmul fogadd el ezt.-azzal átnyújtja a jutalmadat.

Gratulálok, sikeresen teljesítetted a küldetést! Jutalmad 6 Mentő Pont!

(Legközelebb kérlek figyelj oda jobban a helyesírásodra, és akkor több Mp-t is kaphatsz.)

Nagyon köszönöm a kalandot és elnézést kérek a viselkedésemért.