Név: Valentine Eddy
Faj: Charmander
Nem: Fiú
Kor: 16
Jellemvonás: Eddy egy jókedvű, elég vidám fiú. Humora viszont elég érdekes, inkább szarkasztikus és kötözködő. Mivel a családját elvesztette még emberként, ezért szívesen segít családosoknak, de ha valaki csak valamit ott hagyott lent a kis Oran bogyóját, általában csak kiröhögi. Kicsit nehéz ráhatni, viszont a közeli barátai képesek rá. Viszont a családja az ami miatt, fontos neki, hogy társaságban legyen, mert elveszetnek érzi viszont magát, csak kívülről olyan kemény amilyen, belül nagyon lágy csak fél kimutatni.
Felszerelés: Átalakulásakor amikor észbekapott, csak magához vett egy Sitrus bogyót meg Pecha sál.
Csapat: Egyenlőre csak egyedül dolgozik, úgy hívja a saját csapatát, hogy „tüzes jég”
Előtörténet: Embernek született, Kantó régióban. Nem sikerült túl jól a gyerekkora, mivel elég hamar elveszítette a szüleit, és a testvéreit egy rabló-gyilkos miatt. Ezért árvaházba került, és mikor elérte a 10 éves kort, részt vett egy nyereményjátékon, minden évben sorsoltak a 10 évesek között, a legjobb 5 elmehetett öt régióba. Eddy megnyerte és 11 évesen indult útjára Charmanderrel útitársaként, Kanto régióban. Egy céllal, hogy az apja hírnevét tovább vigye, aki híres edző volt. Minden régióban megnyerte a bajnokságokat. Ennek szellemében hónapok alatt végig ment 5-6 edzőtermen, amikor látott egy Abrát, akinek volt egy kis testi fogyatékossága, hiányzott mind a két lába. Úgy érezte magát, mint egy rossz kisgyerek aki ilyenkor viccelődni fog. Hangosan nevetett és gúnyolta azt az Abrát, végre kiélhette a gyerekkorát, mert azt hitte, hogy Abra nem érti min nevet. Pechjére Abra értette, és telepatikusan üzente neki a kérdést: „Szerinted könnyű Pokemonnak lenni? Próbáld ki akkor, életed végéig a Pokemonok életét. Hm.. kié legyen? Tudod mit? Legyél a társad!”
Majd elájultam. Végül egy tengerparton ébredtem fel. Nagy nehezen feltápászkodottam és körbenéztem, alig emlékeztem valamire, csak azt furcsálltam, hogy ég a farkam, de nem fájt egyáltalán. Majd a vízben megláttam, hogy mi lettem. Egy
Charmander! -H… Hogy az istenbe történhetett ez? Oh… és ez micsoda? – Körbenéztem és egy tojásban ültem.
- Oh tényleg… Már rémlik valami. Abra... Vajon ennyire eltúloztam a dolgokat...? - Majd nekiláttam körbenézni tudva, hogy nem könnyű a dolgom van itt kint.
-Vajon hova tartok? Merre megyek..? Hé.! Egy város!
Elég hamar beértem egy városba, és legnagyobb megdöbbenésemre, mindenki Pokemon volt. Sejtelmem sem volt, hogy szóljak a többiekhez, majd oda battyogtam egy Kecleonhoz, és megszólaltam eléggé félénken.
-Cha..Char! -Mondtam, de elég hamar feltünt, hogy Kecleon teljesen hülyének néz
-Üdv Cha-char, Kecleon vagyok, miben segíthetek? - Mosolygott kedvesen, eléggé meglepődtem,hogy beszéli a nyelvemet, lepleztem meglepődésemet, majd magyarázkodás helyett inkább kérdezni kezdtem-
-Kecleon, mondd kérlek hol vagyok? Nem tudom merre lehetek, itt tértem magamhoz a tenger parton.
- Üdv a kis városunkban. -Még mindig nem jegyeztem meg a város nevét- Ha új vagy itt tudok szállást biztosítani. A részleteket megtárgyaljuk^^ - Kedvsen mosolygott és elvezetett egy kis faházhoz, ahol ledőltem kicsit pihenni. Nem értettem amikor mondott, Mentő csapat? Többi Pokémon? 2 órával ezelőtt, még ember voltam, egy feltörekvő edző aki képes lett volna bármire. Most pedig Pokemonok között élek. Megértem őket és ők is engem. Talán kéne valami módszert találnom a Lakhatásra. Ha találnék valakit társnak
Majd álomba szenderedtem.
