Név: Spirit
Faj: Mewtwo
Nem: Hím
Kor: 23 év
Jellemvonás: A barátok fontosak a számára. Semmi mást nem akar, csak, hogy a hozzá közel állókat biztonságban tudja, ám emellett érződik rajta a Mewtwo-kra jellemző ridegség, és néha igencsak elveszti a fejét, ami bajba sodorhatja, de végül kimászik belőle valahogy. Eleinte kicsit távolság tartó, ám ha barátságosan közelednek hozzá, akkor ő is könnyebben barátkozik.
Felszerelés: -
Csapat: Még sehol
Egyéb: -
Előtörténet:
Az eredeti nevem? Már nem emlékszem. Vagy várjál csak, Tom…őő…Davidson. Azt hiszem. Már olyan rég volt, hogy el is felejtettem. A kedvedért felidézek néhány emléket az előző életemből. Igen, igen. Nekem ez már a második, bizony.
Szóval Tom Davidson-ként jöttem a világra, apám Hugo Davidson, anyám pedig Franceska*Davidson volt. Mindketten neves pokémon trainer-ek voltak, és engem is korán megtanítottak minden trükkre és fortélyra, ami a pokémon harcokkal és az elkapásukkal kapcsolatos. Tizenegy évesen én is, ahogy a többi gyerek elmentem a helyi professzorhoz, hogy megkapjam az első pokémonomat, ami, ha jól emlékszem Totodile volt, igen. Jó barátok lettünk már rögtön az elején, és együtt vágtunk neki a kalandoknak, hogy felfedezzük a pokémonok világát és pokémon mesterré váljunk. Eleinte, mint minden kezdőt engem is megtaláltak azok, akik korábban keltek útra, és igen erősek voltak, számos kalandban volt részem, amiért hálás vagyok minden társamnak. Sőt, a legtöbbjükkel még találkoztam is itt. Fura mi? Egyik alkalommal épp Rustboro City-be tartottam, amikor a Rakéta csapat megtámadott. Totodile akkora már Croconaw-vá fejlődött át, és a Rakétások két Lairon-nal álltak ki. Ez bizonyos szempontból csalás, bár nem akartam különösebben nagy feneket keríteni ennek, hisz a Rakéta Csapatról volt szó. Croconaw mellé előhívtam még Onix-ot is, és ketten ők képesek legyőzni a Rakétások Lairon-jait. A csata nem volt hosszú életű, a két mihaszna azonnal meglógott. Elértem a várost, és a pokémon centerben hallottam egy szóbeszédet, miszerint a rakétásoknak sikerült egy különleges pokémonra szert tenniük. Nem tudtam, hogy ebből mi igaz, és hány szájon át járt már a pletyka, formálódott és érlelődött, mire ide eljutott, de valószínűleg lehetett valami alapja. Úgy döntöttem, hogy utána járok a dolognak, és kiderítem. Azt tudtam, hogy a főhadiszállás valahol a Kanto régióban van, de pontos hely ismeretlen volt számomra. Egy igen veszélyes és kockázatos tervet eszeltem ki arra, hogy ezt megtudjam: beléptem a Rakéta Csapatba, de csak addig, amíg el nem jutok a főhadiszállásra, és ki nem derítem, miről volt szó. Nem is kellett mást tennem, ahogy legközelebb találkoztam egy Rakétással, diszkréten – mivel bűnözők – rákérdeztem a dologra. Igazából igen furcsa volt, mert elmondott mindent a jelentkezésről, és nem kellett mást tennem, mint vele mennem.
El is indultunk, ahogy kell, és nem sokára a legközelebbi „helyőrségen” találtuk magunkat. Regisztráció, miegymás, és egy csatát kellett megvívnom, egy általuk választott ellenféllel. Benne voltam, és felálltunk egymással szemben. Ahogy várható volt, a Rakétás egy nagy és robosztus pokémont hívot ki: Rhyperior-t. Többet ésszel, mint erővel alapon az én választásom nem más volt, mint Lombre. Duplán jó a föld típusú ellen, mivel víz és fű típus egyszerre. A csata így igen egyoldalú volt, és nem is tartott sokáig. Hamarosan megkaptam az uniformist, a fekete ruhát, rajta a nagy „R” betűvel. Két hónap. Ennyi kellett, hogy tökéletesen beférkőzzek a csapatba, és nemsokára a főhadiszállásra vittek, ahol az újoncokat előléptetik. Én is közöttük voltam, és sokan ígéretes tehetségnek tartottak. Végre itt volt az alkalom, hogy leleplezzem mi is folyik ott. Az út rövid volt, és ahogy megérkeztünk egy kisebb delegáció fogadott minket. A főhadiszállás remekül nézett ki, ám inkább hasonlított egy nagy laborra, de ez nem zavart. Volt még egy fél óránk, hogy elkezdődjön a ceremónia, addig úgymond szabad foglalkozás, de persze kikötötték, hogy hova nem szabad menni. Nos, én ezt nem vettem figyelembe, és amint kikerültem a figyelem középpontjából, már vettem is az irányt a laborba. Üres volt – mázlimra – egyedül egy igen érdekes valami volt ott. Állt, és a mellkasán egy fém pánt volt, nyilván, ami leköti, a fején pedig egy sisak, aminek a funkcióját nem értettem. Minden tartozékból drótok vezettek felfelé egy tartályba. Csodálattal és ámulattal néztem a pokémont, majd hangot hallottam. De nem bejöttek, ugyanis a hang a fejemben szólt. „A sorsunk összefonódik majd.” Ennyi, és elhalkult. Nem tudtam mire vélni és inkább menekülőre fogtam, ám belefutottam a Rakéta Csapat főnökébe, Giovanni-ba, aki nem volt túl boldog, hogy itt talál. Rögtön kivonszolt a laborból és a többiek elé hajított, megalázva. Feltápászkodtam, ám már elő is hívta a Nidokingjét, aki egy dupla rúgással kiütött. Elborultam, mint egy zsák, és rám telepedett a sötétség.
Amikor felébredtem fura érzésem fogott el. Eleve a hideg kő, amin feküdtem, bár kissé kiemelkedett a talajból, mint egy ágy, de valami nem stimmelt. Akkor, mikor végre kitisztult a látásom, a plafon szalmatetős volt, és elég primitív ahhoz, amit előzőleg láttam a Rakéta Csapatnál. Felültem, és megdörzsöltem a szemem. Mikor elemeltem a kezem, akkor láttam meg. Három ujj volt rajta, és a színe, hát fehér. Fogalmam sem volt, hogy mi történt velem. Felálltam, de megszédültem és visszahuppantam az ágyra. Kicsit vártam, majd ismét megpróbálkoztam. A lábam furán rugalmas volt, és elég magasnak is éreztem magam. Lenéztem, és nem csak a kezem változott, hanem az egész testem is, méghozzá nem kicsit. Ismerős volt, de hirtelen nem tudtam, hogy hol láttam már hasonlót. Ekkor toppant be a látóterembe a lila farkam. Ezzel egyensúlyoztam, és egész jól ment. Lassan ráéreztem az ízére, és megtaláltam az egyensúlyom. Megpróbáltam pár lépést tenni, és minden gond nélkül sikerült is. Kisétáltam a házból, és egy másik világ tárult a szemem elé. Pokémonok voltak mindenütt, és látszólag úgy élték mindennapi életüket, mint mi emberek. Fura volt ezt látni, és nem is értettem a dolgot. Valahogy új volt, de mégis érdekelt ez az új világ. Fel akartam fedezni, és tudni akartam miként működik.
Nos, egyelőre ennyi, most itt tartunk, és hamarosan megindulok, hogy segítsek azoknak, akiknek kell. Az emberi életem elveszett, mikor kikezdtem a Rakéta csapattal, de ezt még egyszer nem fogom hagyni. Kaptam egy második esélyt, és most komolyan veszem a lehetőségeim.
Hmmhmm...Szép kis sztori, tetszett. Csak annyi, hogy a kort nem muszáj konkrétan leírni, elég annyi, hogy fiatal, idős stb..de persze ez hiba. Mindenesetre érdekes előtörténet, várom, hogy hogyan is fogod kijátszani ezt a legendás pokémont. Az előtörténeted elfogadom, készíts karakterlapot, majd mehetsz is játszani. Mivel még te is benne vagy az első öt jelentkezőben, 5-ös szinttől kezdesz, valamint ajándékod egy TM57-Töltősugár, amit bármikor felhasználhatsz, valamint a Mewtwo-ra való engedélyt is megkapod.